Akiknek voltak - vannak - szerető nagyszülei, ők tudják igazán, mennyi jót és szépet képesek adni unokáiknak... Róluk szól a történet.

Életünk egy hullámvölgy, melynek mélységeit és magasságait megélve formálódunk igazán emberré. A jó dolgokat örömmel fogadjuk, a kevésbé jókból legszívesebben kimaradnánk. Az élet azonban mindig hoz váratlan fordulatokat, de ami nem öl meg, az megerősít.
Ezeknek a történeteknek van valós alapjuk, akár az élet is írhatta volna őket...

A Felvidéken lakom, az ukrán-magyar-szlovák hármashatár közvetlen közelében.Gyerekkorom óta az irodalom vonzáskörében élek: verseket, novellákat, és újabban meséket is írok. Verseimet, írásaimat kisebb-nagyobb rendszerességgel jeleníti meg Szlovákia vezető magyar nyelvű irodalmi lapja az Irodalmi Szemle.
Remélem, mindenki talál kedvére való olvasnivalót az oldalamon, melyen keresztül nem csak a saját írásaimat, de a felvidéki magyar alkotókat és műveiket is szándékomban áll bemutatni. Jó szórakozást és irodalmi csemegézést kíván,

Bodnár Éva.


AZ OLDALON TALÁLHÓ VERSEKET, NOVELLÁKAT SZERZŐI JOG VÉDI. MÁSOLÁSUKHOZ, TERJESZTÉSÜKHÖZ A SZERZŐ BELEEGYEZÉSE SZÜKSÉGES!

Kell egy jobb, egy szebb világ.
Egy szebb világ nagyon jó lenne!
Nagyon jó lenne elmerülni benne.
Elmerülni benne, bele szédülni...
Bele szédülni mámortól ittasan.
Mámortól ittasan hozzá látunk végre?
Hozzá látunk végre? Vagy csak beszélünk?
Csak beszélünk, és nem teszünk semmit!
Nem teszünk semmit... pedig, kell egy szebb világ.
Egy szebb világ..., ami jobb!!!

Figyelem őket.
Egyikük észrevesz
és rám tekint.
Vizslató szemével
farkasszemet nézek,
s ezek a szemek most
azt üzenik: a szánalmamból
köszönik – nem kérnek.
Pedig nem szánalom az,
amit most érzek.
Csupán érdeklődés – kíváncsiság...

I.

Méregízű epe a számban.
Nyelem keserű nyálam.
Fáradt testemen átok.
Jót már hiába várok.
Setten sután egy árnyék.
Eltűnik hamar a szándék:
Győzni kell emelt fővel -
versenyezve múló idővel...!
Vagy töretlen akarattal
megbékélni önmagammal?!



II.

Porcelánmosolyú angyalt ha látok,
szívemről bilincsként hullik le az átok.
Elbújni szeretnék valahol távol,
távol a világ gonosz zajától.
Mégse találok nyugalmas helyet,
csupán újabb kínt megváltás helyett.
Angyalok! Porcelánmosolyú lények!
Ne hagyjatok magamra! ...Félek!...


(Bodnár Éva)

Halkan, most halkan beszélj.
Csak az őrület szül vad hangokat.
Finoman érlelt lágy szavakkal
öleljen át a pillanat...

Tebenned bíztam eleitől fogva,
csapotthomlokú fajtám, te idegen,
itt Európa okos világában,
élni nem tudó, halni nem akaró,
sorsverte népem...

Amikor csendben elbujdosunk
keresve egy rejtett zugot,
és körülöttünk senki nem érti,
hogy árva lelkünk miért zokog...

Világkörüli kivonat oldal

Reményik Sándor csodálatosan szép verse egyszerűségével és tiszta gondolataival ragadja meg az embert.

Barna szemed mély tengerében
csillámló sárga lángocskák,
melyeknek perzselése édes.
Bennük találok menedéket...

Konduljatok harangok,
ne legyen csönd.
Harsogjátok túl
falum határait...

Emlékeimben úgy él ez a táj,
mint az imádság,
mely örökérvényű.
A szülőföld – ahol az sem fáj,
hogy az élet után
elmúlás jön... és halál...